Konkrét díjat ez a cikk nem ígér – felelősen nem is lehetne: a flottadíj a park adataiból születik, egyedi ajánlatban. Amit viszont megmutat: a logika, amivel a biztosító a flottára néz. Aki ezt érti, az tudja, min múlik a saját díja – és min tud változtatni.
- A flottadíj jellemzően egyedi árazású: nem tabellából jön, hanem a flotta adataiból.
- A legnagyobb súlyú tényező a kárhányad – a kifizetett károk és a befizetett díjak aránya, több évre nézve.
- Számít az összetétel (kategóriák, értékek) és a használat (terítés, képviselet, építkezés) is.
- A díj tárgyalható – de csak adatokkal: lista, kármenet, trend.
Amit a biztosító lát
A biztosító a flottát portfólióként nézi: mennyi díj folyt be, mennyi kár ment ki, és milyen a károk szerkezete – sok kis koccanás vagy ritka, nagy kár. Jellemzően több év kármenetét veszi figyelembe, így egy rossz év önmagában nem végzetes, a tartós trend viszont beépül a díjba. A kárhányadba a függő – még le nem zárt – károk tartaléka is beleszámíthat: ezért is fontos, hogy a kárügyek ne álljanak. A mutató részletei: a kárhányad-cikk.
A másik két tényező: összetétel és használat
Ugyanakkora park kétféle kockázatot jelenthet: a napi városi terítőjárat más, mint a havi pár utas képviseleti autó; az építkezésre járó kisteher más, mint az irodai flotta. Az összetétel (kategóriák, értékek, kor) és a használat jellege ezért az árazás második rétege – és egyben érv is: a pontosan leírt, rendezett park jobb pozíció, mint a bizonytalan adathalmaz. A leíráshoz a járműlista az eszköz.
Mitől mozdul a díj?
Fölfelé jellemzően a romló kármenettől – lefelé a javuló trendtől, a piaci versenytől és az okos szerkezettől (önrész-politika, fedezet-szintek). Ezért mondjuk: a flottadíj legnagyobb karja középtávon a kármegelőzés – a program-cikk mutatja, mi működik. Amit pedig fontos kimondani: konkrét kedvezmény-ígéret felelősen nem tehető – pozíció építhető, eredményt a tárgyalás hoz.
A tárgyalás maga
Évfordulónál a képlet egyszerű: rendezett lista + tiszta kárlista + több biztosító ajánlata egy táblában. Jó kármenetnél a cél, hogy az látsszon a díjban; gyengébbnél a reális díj és a javító intézkedések bemutatása. Így a kárhányad nem ítélet, hanem munkaeszköz – azt mérjük vele, mennyit ér a flotta a biztosítási piacon. A menetrend: évfordulós rutin.
Kérdések, amiket érdemes feltennie a saját flottájáról
A logika ismerete akkor ér valamit, ha kérdéssé válik. Négy kérdés, amit minden flottafelelősnek érdemes évente feltennie: Mekkora volt a kárhányadunk az elmúlt években, és milyen irányba tart? A károk szerkezete mit mutat – sok kicsi vagy kevés nagy? A díjunk mikor volt utoljára piaci versenyben? És: a javulást – ha van – érvényesítettük-e már a díjban? Ha bármelyik válasz „nem tudom", az nem baj, hanem kiindulópont: a kárstatisztika lekérhető, a lista összeállítható, a piac versenyeztethető. Ebben a sorrendben – és jellemzően egy évfordulós körben – mindez rendezhető.
Kérdés a saját flottájára szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
