Totálkár vagy lopás esetén a casco a kár időpontjában érvényes piaci értéket téríti, a feltételek szerint – nem a beszerzési árat, és nem azt, amivel a könyvelésben szerepel a jármű. Lízingelt vagy hitelre vett flottás autóknál ez az összeg gyakran alacsonyabb, mint a finanszírozónak még fennálló tartozás. Ezt a különbözetet hidalja át a GAP-biztosítás – nézzük meg közelebbről, hogyan.
- A casco a kár időpontjában érvényes piaci értéket téríti a feltételek szerint, nem a beszerzési vagy a könyv szerinti árat.
- Új vagy újszerű járműveknél az amortizáció miatt ez az érték gyorsan a fennálló lízing- vagy hiteltartozás alá csúszhat.
- A GAP-biztosítás jellemzően ezt a különbözetet fedezi, a szerződésben rögzített feltételek és felső határ szerint.
- A kérdés elsősorban finanszírozott – lízingelt, hitelezett – flottás járműveknél releváns, saját forrásból vásárolt autóknál kevésbé.
Honnan ered a különbözet?
Minden jármű értéke csökken a forgalomba helyezés után – az amortizáció mértéke márka, modell, évjárat és futásteljesítmény szerint eltér, de az irány mindig ugyanaz: lefelé, és jellemzően a legmeredekebben az első egy-két évben. A finanszírozási konstrukció ezzel szemben egy előre megállapított törlesztési ütemet követ. A két görbe – a jármű piaci értéke és a fennálló tartozás – nem feltétlenül fut együtt, és pont ez a rés az, amit egy totálkár esetén a casco önmagában nem tölt ki.
Mikor válik ez valódi kockázattá?
A rés különösen az első egy-három évben, magas finanszírozási arány – vagyis alacsony önerő – mellett nyílik meg igazán. Egy flottánál, ahol a járműveket gyakran cserélik, és a beszerzés jellemzően lízing vagy hitel útján történik, ez nem elszigetelt eset, hanem rendszeresen visszatérő helyzet. Minél fiatalabb a jármű a totálkár vagy a lopás pillanatában, és minél nagyobb arányban finanszírozott, annál nagyobb eséllyel haladja meg a fennálló tartozás a casco-térítést.
Mit fedez jellemzően a GAP, és mit nem?
A GAP-biztosítás jellemzően a casco-térítés és a finanszírozónak fennálló tartozás közötti különbözetet fedezi, a szerződésben rögzített felső határig – tehát nem korlátlanul. Fontos leszögezni, amit nem tesz: nem helyettesíti a cascót, hanem ahhoz kapcsolódik; a finanszírozási különbözetre szóló GAP jellemzően nem téríti az önrészt – a piacon ugyanakkor léteznek kifejezetten a casco-önrész megtérítésére szolgáló, önálló GAP-típusú kiegészítő fedezetek is –, és jellemzően nem fedezi azt a tartozás-növekményt, amely a késedelmes fizetésből vagy a szerződés egyéb megszegéséből ered. A pontos fedezeti kör, a kizárások és a felső határ minden esetben az adott biztosító és az adott szerződés feltételeitől függ.
Hogyan illeszkedik a flotta-konstrukcióba?
A GAP-kérdés szorosan összefügg azzal, hogy a flottában ki a tulajdonos, ki az üzembentartó, és milyen finanszírozási forma áll a háttérben – ezt a hármas viszonyt az üzembentartó–tulajdonos–lízing háromszög cikk mutatja be. Tartós bérlet vagy operatív lízing esetén a kérdés sokszor a finanszírozó oldalán dől el, hiszen gyakran a szerződés írja elő, mely fedezetek szükségesek – erről bővebben a tartós bérlet és operatív lízing cikke szól. Flottaszinten a GAP tehát nem különálló döntés, hanem a finanszírozási konstrukció egyik láncszeme.
Mikor éri meg átgondolni?
A kérdés különösen aktuális flottabővítésnél, új jármű beszerzésénél és magas hitelaránynál – illetve olyan flottáknál, ahol a járműcsere gyakori, és a járművek jelentős része az első pár évben van. Ilyenkor érdemes ajánlatkéréskor kifejezetten rákérdezni, hogy a finanszírozó megköveteli-e a GAP-fedezetet, és hogy ez hogyan illeszkedik a flotta többi elemével – a casco-kárkérdésekhez és a lopáskockázathoz egyaránt.
Mit érdemes tisztázni ajánlatkéréskor?
Néhány kérdés már az egyeztetés elején sokat elárul arról, mennyire illik a GAP-fedezet az adott flottához. Van-e a térítésnek felső határa, és az arányban van-e a flotta jellemző finanszírozási szerkezetével? A fedezet a futamidő teljes hosszára szól, vagy csak annak egy szakaszára? Hogyan alakul a helyzet, ha közben – tehát a futamidő alatt – cserélik le a finanszírozót vagy módosítják a konstrukciót? Ezekre a kérdésekre a válasz szerződésenként eltér, és pontosan ezért érdemes a flotta aktuális finanszírozási szerkezetét – lízing, hitel, arányok – az ajánlatkéréshez elővenni, ne csak a járműlistát.
Gyakori kérdés: „Ez nem ugyanaz, mint egy magasabb casco-önrész?"
Nem, a kettő más logikát követ. Az önrész a kár összegéből az a rész, ami a szerződés szerint mindenképp Önnél marad – ez minden kárnál releváns, nem csak totálkárnál. A GAP ezzel szemben kifejezetten a totálkár vagy lopás utáni, a casco-térítés és a fennálló finanszírozási tartozás közötti különbözetre szól. A kettő nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást a fedezeti térképen – összekeverni őket a leggyakoribb tévedés ezen a területen.
Kérdés a saját flottájára szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
