A flottás cégek többségénél van valamilyen „autós szabály” – szóban, e-mailben, jó esetben egy oldalon –, de az ritkán készül biztosítási szemmel. Kárnál pedig három kérdés dől el a papíron: fizet-e a casco, mit tud a cég bizonyítani, és mit hárít át a sofőrre. Alkuszként azt látom, hogy a vitás ügyek jelentős része nem a biztosítási feltételen, hanem a hiányzó belső szabályon akad el: nincs rögzítve, ki vezethetett, hol kellett volna lennie a kulcsnak, meddig kellett volna jelenteni a kárt. A Munka Törvénykönyve erre kényelmes formát ad: az Mt. 17. §-a szerint a munkáltató a jognyilatkozatait egyoldalúan megállapított belső szabályzatban is megteheti, és a szabályzatot közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik. Nem kell tehát minden dolgozóval külön szerződést módosítani – a kártérítési korlátokat viszont a szabályzat sem írja felül. A sofőr-szabályzatról szóló cikk a kármegelőzési, motiváló oldalt tárgyalja; ez az írás azt a hat pontot veszi végig, amelyet a biztosítás miatt érdemes rögzíteni.
Rögzítse, ki vezethet: név vagy munkakör szerint, és milyen feltétellel – érvényes, a jármű kategóriájának megfelelő vezetői engedély, amelynek másolata a flottafelelősnél van, és amelynek érvényességét a cég meghatározott időnként ellenőrzi. Írja le a jármű másnak átadásának tilalmát vagy engedélyezésének módját, és a dolgozó kötelezettségét, hogy a jogosítvány bevonását vagy lejáratát haladéktalanul jelentse. Miért biztosítási kérdés? A hazai casco-feltételek jellemzően mentesülési okként kezelik, ha a járművet jogosan vezető személy nem rendelkezett érvényes vezetői engedéllyel; a kgfb-nél pedig a Gfbt. 34. § (1) bekezdés d) pontja szerint a biztosító a kifizetett kárt a jogosítvány nélkül vezetőtől – és attól a biztosítottól is, aki a vezetést ilyen személynek átadta – követelheti vissza, kivéve, ha az utóbbi bizonyítja, hogy a vezetői engedély meglétét alapos okból feltételezte. A dokumentált jogosítvány-ellenőrzés lehet ez az „alapos ok” – hogy elégséges-e, azt vita esetén a biztosító, végső soron a bíróság ítéli meg.
Mondja ki egyértelműen, engedélyezett-e a magánhasználat, kinek, és vezetheti-e a járművet családtag. Rögzítse a külföldre vitel rendjét is: előzetes engedély, zöldkártya a járműben, a területi hatály ellenőrzése – nem minden fedezet él minden országban, biztosítónként eltér. A használati módot a biztosító felé közölni kell: ha az ajánlaton kizárólag céges használat szerepel, a rendszeres magánhasználat közlési kérdés lehet, és a kgfb-nél a Gfbt. 34. § (1) bekezdés g) pontja a közlési és változásbejelentési kötelezettség megszegésére is visszkeresetet ad. A magánhasználatnak adóoldala is van; a biztosítási vonatkozásokat a vegyes használatról szóló cikk részletezi.
A lopáskár az a terület, ahol a belső rend és a feltétel szó szerint találkozik. Az egyik hazai flotta-casco feltétel például előírja, hogy a jármű kulcsait és indítókártyáit úgy kell tárolni, hogy illetéktelen ne férhessen hozzájuk, a forgalmi engedély, az indítókulcs és a törzskönyv pedig nem hagyható a járműben – és ha ezek a lopáskor a járműben voltak, a biztosító a közrehatás arányában mentesül. Rögzítse tehát: hol tartják a kulcsokat a telephelyen és otthon, hány kulcs van járművenként és kinél, mi a teendő elveszett kulcsnál, hol parkol a jármű éjszaka, és hogy a lopást haladéktalanul, a feltételek szerinti határidőn belül – az idézett feltételben legkésőbb két munkanapon belül – a rendőrségen is be kell jelenteni. A lopáskár többi kérdéséről külön cikk szól a tudástárban.
A casco-feltételek kárbejelentési határideje biztosítónként eltér – a fenti flotta-feltételben huszonnégy óra, más feltételekben két munkanap –, a cég belső határideje ezért legyen ennél rövidebb: a sofőr még aznap jelentsen a flottafelelősnek, aki a biztosító kárvonalán vagy portálján bejelent. A Ptk. 6:453. §-a szerint a bejelentés késedelme akkor jár jogkövetkezménnyel, ha emiatt lényeges körülmény kideríthetetlenné válik – egy hetek után előkerült horpadásnál ez könnyen megtörténik. A kgfb oldalán a kárbejelentés elmulasztása a Gfbt. 34. § (1) bekezdés g) pontja szerint visszkereseti ok – olyan mértékben, ahogyan a mulasztás a biztosító fizetési kötelezettségét befolyásolta –, és ha az üzembentartó vagy a vezető bizonyítja, hogy nem szándékosan mulasztott, legfeljebb 500 ezer forintig. A szabályzatban szerepeljen: a baleseti bejelentő kitöltése, fotók, a tanúk adatai, rendőrség hívása személyi sérülésnél vagy vitás felelősségnél, és hogy a sofőr a helyszínen nem tesz felelősség-elismerő nyilatkozatot. A lépések másolható rendjét a belső kár-rend sablon adja.
Írja le, mi történik a kár után: jegyzőkönyv, a körülmények rögzítése, a felelősség vizsgálata, és ki dönt a megtérítésről. Amit a szabályzat nem tehet meg: nem alapíthat az Mt.-nél szigorúbb felelősséget – a „minden önrész a sofőré” kikötés a gondatlan károkozás négyhavi távolléti díj korlátját és a munkáltató bizonyítási terhét nem írja felül, a bérből levonáshoz pedig a dolgozó hozzájárulása kell. Ezeket a kereteket az önrész áthárításáról szóló cikk részletezi; az elengedett önrész adókérdéseiről a GYIK-ban talál választ. A szabályzat értéke itt a kiszámíthatóság: előre kimondja, mikor vizsgál a cég felelősséget, és mikor nem.
Alkohol és bódító szer tilalma, telefonhasználat, a közlekedési szabályok betartása – ezek nyilvánvalók, de írásban kell lenniük, mert a casco-feltételek az ittas vezetést mentesülési okként kezelik, a Gfbt. 34. § (1) bekezdés c) pontja pedig a kifizetett kárt az ittas vezetőtől és attól a biztosítottól is visszakövetelhetővé teszi, aki a vezetést ilyen személynek átadta – kivéve, ha bizonyítja, hogy az állapotot nem ismerhette fel. Rögzítse azt is, ki felel a jármű műszaki állapotáért: a sofőr jelenti a hibát (gumi, fék, világítás), a cég gondoskodik a javításról. A Gfbt. 34. § (1) bekezdés e) pontja szerint a biztosító az üzembentartótól követelheti vissza a kárt – legfeljebb 1,5 millió forintig –, ha a balesetet a jármű súlyosan elhanyagolt műszaki állapota okozta, és a casco-feltételek is mentesülési okként ismerik az elhanyagolt műszaki állapotot és a szakszerűtlen használatot. Ha a flottában telematika működik, a szabályzat tartalmazza az adatkezelési tájékoztatást is.
Foglalja írásba, tegye közzé a helyben szokásos módon – e-mail, belső portál, faliújság –, és készítsen járművenként átadás-átvételi jegyzőkönyvet fotókkal, a kulcsok számával és a meglévő sérülésekkel: ez a bizonyíték a későbbi kárnál és a dolgozóval szembeni igénynél is. Az aláírt átvételi ív nem kötelező, de a bizonyítást megkönnyíti. A szabályzat biztosítási pontjait érdemes biztosítóváltásnál újranézni, mert a kárbejelentési határidő és a mentesülési lista feltételenként változhat; ha szól, a hatályos feltételek ide vonatkozó pontjait az összevetéshez kigyűjtöm. A szabályzat nem a biztosítót kötelezi, hanem Önt segíti bizonyítani – a biztosító csak arra fizet, ami a szerződésében biztosítási esemény.
Kérdés a saját flottája szabályzatára szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Díjmentes, kötelezettség nélkül – hozza a járműlistát és a kárlistát, a végén látni fogja a következő lépést.