A kárstatisztika a flotta zárszámadása: megmutatja, mi történt valójában – nem emlékek, hanem tételek szintjén. Lekérni egyszerű, jól olvasni már szakma. Ez a cikk mindkettőt megtanítja: hogyan jut hozzá, és mit nézzen meg benne először.
- A kárstatisztika a biztosítótól kérhető – jellemzően a szerződő kérésére, írásban; váltás előtt kártörténeti igazolásként is.
- A jó kimutatás tételes: káresemény, dátum, státusz (lezárt, függő, elutasított), kifizetés és tartalék.
- Az olvasás kulcsa a szerkezet és a trend: sok kicsi vagy kevés nagy kár, javuló vagy romló irány.
- A statisztika az évfordulós tárgyalás és az önrész-döntések közös alapja.
Hogyan kérje le?
A flotta kárkimutatását a szerződő kérheti a biztosítótól – írásban vagy ahol van, a flotta-portálon. Érdemes tételes, több évre visszatekintő kimutatást kérni, státuszokkal és összegekkel; évforduló előtt ez a felkészülés első lépése, biztosítóváltásnál pedig a kártörténet igazolása az ajánlatkérés alapja. Ügyfeleimnek kérésre ebben segítek: a kérés megfogalmazásától az adatok táblába rendezéséig – a cégnél csak az marad, hogy a saját kár-dossziékkal összevetjük.
Mit nézzen meg először?
Négy dolgot. A trendet: az utolsó évek kárhányada merre tart – az irány gyakran többet mond, mint a szint. A szerkezetet: sok kis kár (ez sofőr- és rutin-kérdés) vagy kevés nagy (ez kockázati kérdés)? A státuszokat: a régóta függő ügyek tartaléka a mutatót terheli – ezekre rá kell kérdezni. És az elutasításokat: ismétlődő elutasítási ok mögött jellemzően folyamathiba van – erről a külön cikk szól.
Tipikus hibák az értelmezésnél
A leggyakoribb hiba az egy kiragadott évből levont messzemenő következtetés – egy kiugró év lehet balszerencse, a biztosító is trendet néz, nem pillanatképet. A második: a bruttó kép – a károk sofőrhöz, járműhöz, helyzethez rendelése nélkül a statisztika csak szám marad, beavatkozási pont nélkül. A harmadik: a függő károk figyelmen kívül hagyása – a tartalék is „kár" a mutatóban, amíg le nem zárul. A jó értelmezés végén nem az áll, hogy „ennyi volt", hanem az, hogy „ezért volt ennyi, és itt tudunk változtatni".
Mire használjuk?
Három dologra. Az évfordulós tárgyalásra: a tiszta kárlista és a javuló trend a legerősebb érv – a menetrendet az évfordulós rutin mutatja. Az önrész-politikára: a kárgyakoriság és az átlagos kárméret adja a számítás alapját. És a megelőzésre: a károk visszaforgatása a sofőr-kommunikációba a leghatékonyabb kármegelőzési eszköz – ahogy a visszaforgatás-cikk bemutatja.
Mini-példa: mit mond két sor?
Két fiktív kimutatás-részlet, hogy látszódjon az olvasás módja. Az egyik flottánál az utolsó három év kárszáma csökken, de az átlagos kárméret nő: kevesebb koccanás, viszont maradt egy-két nagy ütés – itt a megelőzés működik, a következő kérdés az önrész és a nagy károk elemzése. A másiknál a kárszám nő, az átlagméret kicsi és stabil: tipikus „sok apró kár" kép – itt sofőr-rutin és kis-kár-házirend a teendő, nem pánik. Ugyanaz a végösszeg kétféle valóságot takarhat – ezért nem elég a kárhányad végösszegét nézni: a szerkezet mondja meg, hol kell beavatkozni. Az elemzést az átvilágítás részeként elvégzem – a két sor a cég kárlistájából is kiolvasható lesz.
Kérdés a saját flottájára szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
