A flotta-kgfb után a következő kérdés mindig a casco: kell-e mindenre, és egyben érdemes-e? A jó válasz ritkán a „mindent vagy semmit" – inkább egy okos mátrix, amelyben járműcsoportonként születik döntés. A lakossági cascótól ez a szemlélet különbözteti meg leginkább.
A flotta járművei nem egyformák. Az új, értékes vagy kulcsfontosságú autókra a teljes körű casco indokolt; az idősödő, alacsony értékű darabokon a teljes fedezet díja már aránytalan lehet – ott részfedezet (például lopás, elemi kár, üvegkár) vagy tudatos fedezetlenség a válasz. Ezt a mátrixot évente érdemes újrarakni: ami tavaly casco-köteles volt, idén már lehet, hogy nem az. A szintek logikájáról a fedezet-szintek cikk szól.
Flottánál a kis károk – parkolási koccanás, tükör, szélvédő – tömegesen jönnek, és minden bejelentés a kárstatisztikát terheli. Sok flottánál ezért az a jól eltalált stratégia, hogy magasabb önrész mellett a kis károkat saját keretből rendezik, a biztosítást pedig a valóban nagy károkra tartják. Hol a határ? Ezt a kárgyakoriság és az átlagos kárméret mutatja meg – a mérlegelésről a kis-károk dilemmája és az önrész-politika cikk szól részletesen.
A lízingelt és hitelre vett járműveknél a casco jellemzően nem mérlegelés kérdése: a finanszírozó elvárása, a feltételekkel – önrész-korlátokkal, kedvezményezetti kikötésekkel – együtt. Itt mindig a finanszírozási szerződés az irányadó; a részleteket az üzembentartó–tulajdonos–lízing cikk bontja ki.
A flotta-casco egyben kötve adminisztratívan egyszerűbb, és a kgfb-vel közös évfordulón, együtt versenyeztetve jellemzően erősebb alkupozíciót ad. Cserébe a feltételrendszer egységes, ami vegyes összetételű parknál nem mindig ideális – a gyakorlatban gyakran hibrid megoldás születik: a törzs-flotta egyben, a speciális járművek külön kezelve. Magánhasználatú, egy-két autós helyzetre a lakossági casco való: arról a casco.biz szól részletesen.
Kiterjedt parkoknál felmerül a részleges önbiztosítás gondolata is: a cég saját kárkeretet képez, és a biztosítást csak a kigazdálkodhatatlan, nagy károkra tartja. Ez már pénzügyi tervezési kérdés – tartalék, kockázattűrés, számvitel –, de a logika ugyanaz, mint a kis károknál: a biztosító oda kell, ahol a kár a céget megrendítené, nem oda, ahol csak kényelmetlen. A határvonal megtalálása számolás: kárgyakoriság, átlagos kárméret, szélsőérték – ezt a számítást az évfordulós felkészülés részeként érdemes elvégezni, friss kárstatisztikával. A döntés minden esetben a cégé; az én dolgom, hogy a számok és az alternatívák tisztán álljanak az asztalon.
Kérdés a saját flottájára szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Díjmentes, kötelezettség nélkül – hozza a járműlistát és a kárlistát, a végén látni fogja a következő lépést.